Elke Metzger: Naplóm

Sok időt töltöttem kisfiammal. Korábban a munka és a szórakozás elvitte időm nagy részét - sokszor a pihenésre szánt 8 óra is 4-5 órára redukálódott, de mióta átköltöztem Kaliforniába, átrendeztem életem. A cégvezetést teljes mértékben átadtam egy régi alkalmazottnak, aki már évek óta dolgozott nekem otthon, Párizsban. Így a napi 24 órából kapásból olyan 12 órát gyermekemmel tudtam tölteni, ami nagy könnyedséget jelentett. Sokszor a maradék 12-t is vele töltöttem, de azt végülis szabadon oszthattam be. A sportolás mellett kedveltem a kiállításokat, koncerteket, egyéb kulturális rendezvényeket.

Következő héten Jake-nek hirtelen el kellett utaznia üzleti ügyben, így tenisz helyett is a strandra mentem. Ez alkalommal egy kissé távolabb eső részt néztem ki magamnak. A bikini már rajtam volt, így már csak a kant kellett kiválasztani. Egy izmos, fiatal néger srác sütkérezett balra, jobbra kicsit lejjebb egy 50 körüli pocakos fazon. Előttem pedig két 20 év körüli srác, szintén jó formában, lesülve.

A kaliforniai tengerpart nemcsak csodálatos a tökéletes klíma miatt, hanem csodákra is képes. Az én esetemben mindenképp. Az úszás már önmagában is remek sport és időtöltés, de ha ezt párosítjuk szocializációs hatásával, mindjárt érthető lesz, mire gondolok.

Eleinte vártam, hogy a lézengő srácok vagy akár idősebb férfiak csatlakozzanak hozzám a napfürdőzésben, de hamar rá kellett döbbennem, hogy nagyon nyuszik lettek a férfiak. Többször előfordult, hogy szemeztek velem és nézegettek, de sose mertek megszólítani vagy legalább közelebb jönni. Inkább távolról bámultak, fényképeztek, kukkoltak. Némelyik többször elsétált mellettem, csak hogy jól megnézzen, de egyik sem mert megszólítani. A kezdeményezést nekem kellett átvennem.