A kaliforniai tengerpart nemcsak csodálatos a tökéletes klíma miatt, hanem csodákra is képes. Az én esetemben mindenképp. Az úszás már önmagában is remek sport és időtöltés, de ha ezt párosítjuk szocializációs hatásával, mindjárt érthető lesz, mire gondolok.
Eleinte vártam, hogy a lézengő srácok vagy akár idősebb férfiak csatlakozzanak hozzám a napfürdőzésben, de hamar rá kellett döbbennem, hogy nagyon nyuszik lettek a férfiak. Többször előfordult, hogy szemeztek velem és nézegettek, de sose mertek megszólítani vagy legalább közelebb jönni. Inkább távolról bámultak, fényképeztek, kukkoltak. Némelyik többször elsétált mellettem, csak hogy jól megnézzen, de egyik sem mert megszólítani. A kezdeményezést nekem kellett átvennem.
Nem olyan bonyolult vagy mesterkélt ez, mint amilyennek hangzik. Mivel egyedül jártam le a partra, a legegyszerűbb, leghatásosabb módszer az volt, hogy odamentem egy előre kinézett sráchoz vagy társasághoz vagy férfihez és megkértem, vigyázzon a holmimra, míg úszom egyet. Mi ebben az oltári nehézség? Nem értem. Ledobtam mellé sporttáskám és belevetettem magam a tengerbe. Mikor meguntam, letelepedtem mellé és már csevegtünk is. Mivel nem nudista strandon voltam, ezért bikinit kellett viselni, bár legtöbbször a felsőt mellőzhettem. Szívesen ismerkedem idegenekkel és a tengerpart kínálta lehetőség hamar megfogott. Észrevettem azonban, hogy Európában lazábbak az emberek: könnyebben ledobják a lányok a bikinit, mint Amerikában. Mint megtudtam, jópár helyen igen szigorúan veszik a kitárulkozást. Ezért nem volt mindegy melyik strandra megy az ember.
Az első srác, akihez eképp csatlakoztam, 25 körüli volt, teljesen átlagos testalkatú, vidám természetű. Miután visszatértem az úszásból, lehúztam bikinifelsőmet és mellé telepedtem. Eleinte nehezen indult a beszélgetés, de hamar belejött és kiderült, jó humora van. Jólesett hiúságomnak, ahogy melleimet nézegette. Felváltva mentünk a vízbe, majd folytattuk a napozást és ismerkedést. Hogy könnyítsek helyzetén, együtt nézegettük merev bimbóimat, és hogyan tűnik el lassan a kezdeti libabőr mellemen, mikor még vizes vagyok. Nem voltak ezek túl mélyen szántó beszélgetések, de nem is az volt a cél, hogy az élet nagy kérdéseiről filozofáljunk. Aktuális igényeimnek teljesen megfelelt, csupán egy dolog hiányzott még: bikini alsómat is le akartam dobni, mert bár cicit mutatni is klassz dolog, de a legvadabb érzés mégis az, mikor lábamközébe kívánkoznak - de nehezen találtam rá indokot. Aztán jött magától a megoldás. A srácnak indulnia kellett és elkezdett összepakolni (szendvicsek, kóla, könyv hevert szanaszét). Mondtam, nekem is indulnom kell, csak gyorsan felöltözöm. Az alsót le is toltam gyorsan és kotorásztam egy ideig táskámban. Nem kapkodtam el, hogy közben legyen ideje szemügyre venni. A hatás nem maradt el: széles vigyor, elpirulás és ágaskodó szerszám az úszónadrágban. Észrevette, hogy észrevettem. Egymásra mosolyodtunk. Előkaptam táskámból a miniszoknyát és felhúztam, majd egy topot is.
"Nem hordasz bugyit?" — kérdezte.
"Nem szoktam" — feleltem.
"Klassz" — jött a válasz és már úton is voltunk a parkoló felé.
Búcsúzáskor megemlítette, reméli találkozunk még. Az ártatlan kis események annyira felizgattak, hogy úton a teniszpálya felé, egy piros lámpánál pár pillanat alatt a csúcsra juttattam magam.
Jake már türelmetlenül várt rám. Ez a harmadik alkalom volt és jó teniszpartnernek bizonyult. Sokkal gyakorlottabb volt nálam, de türelmes és segítőkész volt. Remekül lehetett tőle tanulni.
"Bocs a késésért" — lihegtem, majd berohantam az öltözőbe.
Átvedlettem teniszgönceimbe és egy kemény teljes órát lenyomtunk. Zuhany után visszahúztam miniszoknyám és topom, majd beültünk a büfébe egy kávéra. Jake velem egyidős volt, izmos testalkatú, enyhén szőrös mellkassal. Jóképű. És szellemes. Szerettem vele lenni, mindig felvidított. Az edzéstől annyira elfáradtam, hogy mozdulni alig bírtam. A kávét és sütit már benyomtuk, vérnyomásom ennek ellenére alacsony volt, bizonyára a kimerültség miatt. Szemeimet is alig bírtam nyitva tartani. Jake ugyan alapvetően jókedvű volt, most azonban a szokottnál is többet mosolygott. Nem értettem okát, csak mikor végre feltűnt, hogy időnként lenéz. Egymással szemben ültünk, én hátradőlve a padon, a fáradságtól kidőlve — miniszoknyám pedig enyhén felcsúszva, combjaim kissé szétnyílva, csupasz puncim nagytotálban. Ahogy a nagy könyvben meg van írva!
Ahogy mindig megtervezem, hogy úgy tűnjék, valóban a véletlen műve. Csak most, tán másodszor életemben, nem akarattal, nem megtervezve, hanem valóban teljesen véletlenül! És ezúttal valóban teljesen elvörösödtem. S a szívem akkorát dobbant a meglepetéstől, hogy szó szerint belefájdult.
"Ó bocsánat..." — ennyit tudtam csak kinyögni.
"Semmi gond" — szólt vissza Jake egy sokatmondó mosoly és egy kacsintás kíséretében.
Egyszerre felnevettünk. Azt persze nem tudhatta, hogy én min nevetek. Magamon. Megtréfált az Élet. S hogy mennyire fontos pillanat volt ez életemben, magam sem tudhattam még... Megnyugtatott, hogy őt nem zavarja, hagyjam nyitva nyugodtan. Ismét felnevettem és megráztam fejem.
"Ó nem. Véletlen volt."
Odahajolt hozzám, megfogta karom és a fülembe súgta:
"Szezám tárulj!"
Máig nem tudom miért, valószínüleg a sármja és határozottsága miatt, de lehengerelt. Szófogadón szétnyitottam combjaim. Lenézett, elmosolyodott és megcsókolt. Férjem óta az első férfi, akinek hagytam, hogy megcsókoljon. Visszacsókoltam, hevesen. Tetszett neki. Üldögéltünk még egy darabig, én továbbra is kitárulkozva, ő továbbra is bámészkodva. Kisvártatva hirtelen felállt és elköszönt:
"Akkor csütörtökön!"
Addig még két nap volt. Hetente háromszor jártam teniszre. Olyan gyorsan lelépett, hogy alig bírtam felocsúdni. Üldögéltem még egy darabig, töprengve. Két srác foglalta el a szomszédos asztalt és észrevették továbbra is kitárt puncim. Nem különösebben érdekelt most, annyira el voltam foglalva gondolataimmal. Hadd nézegessék. Ők is teniszezők voltak, látásból ismertük egymást. Aztán rendbehoztam ruhám és én is leléptem.
Csütörtökön megint jól megizzasztott Jake. Egyébként semmi nem látszott rajta, mintha semmi nem történt volna köztünk. Én előző éjjel forgolódtam ágyamban. Edzés után hiába vártam a büfében, azt mondták, már lelépett. Nem értettem a dolgot. Nagyon rosszul éreztem magam.
Aztán pénteken kicsi visszafogottabb volt a játék. A büfében már sütivel és kávéval várt. Alig ültem le, hozzámhajolt és hosszan megcsókolt. Megdöbbentem, mert meg akartam kérdezni mi a frász történt. Nem erre számítottam.
"Mutasd!" — szólt Jake, én pedig engedelmesen szétnyíltam.
Ismét a régi Jake volt. Humoros, jókedvű, sármos, szexi. S közben élvezte a látványt, én meg élveztem a helyzetet. Egy idősebb fazon váratlanul leült a szomszédos asztalhoz egy bagellel. Onnan pont rámlátott. Össze akartam zárni combjaim, de Jake megrázta fejét. Oké — gondoltam. Pár másodperc se telt belé, s az öreg észrevette, amit észre kellett. Mi meg beszélgettünk tovább. Találkozott pillantásom az öregével. Megrészegülten figyelt. Jake hátrafordult az öreg felé, majd hozzám fordulva így szólt:
"Mmm, te ezt élvezed", s kacsintott egyet.
Próbáltam megmagyarázni, hogy az akkor tényleg teljesen véletlen volt.
"Lehet. Talán igazad van. De ezt most tényleg élvezed" — mondta mosolyogva. Elvörösödtem.
"Szélesebbre" — szólt.
Kérdőn néztem rá, ő pedig annyira csábítóan nézett vissza, hogy nem érdekelt már semmi. Feljebb húztam a miniszoknyát és még szélesebbre tártam combjaim. Az öreg felkapta fejét és szélesen vigyorgott. Pár hosszú perc után Jake intett neki, hogy csatlakozzon hozzánk. Több se kellett neki, máris ott termett a széken Jake és én köztem.
"Gondoltam így jobban látja" — szólt Jake.
"Köszönöm" — válaszolt az öreg széles vigyorral ráncos, megviselt arcán.
Bobnak hívták és nem teniszezni járt ide, hanem kocogni. Idős kora ellenére jó formában volt. Naponta jött ide futni. Alig vette le szemeit rólam, s közben folyton megköszönte Jake-nek.
"A melleket is" — mosolygott rám Jake.
Belementem a játékba. Feltoltam topom, hogy melleim is megnézhesse.
"Köszönöm" — mondta megint az öreg Jake-nek.
"A barátnőm imádja, ha nézik. Felizgatja" — súgta oda neki jókedvűen.
Barátnőm? — ámélkodtam magamban.
Jake felállt az asztaltól, hogy hozzon még egy kör kávét. Meghívta az öreget is. Kettesben maradtam Bobbal. Ott ültem előtte feltolt toppal és széttárt combokkal. És vöröslő fejjel. Nem értettem miért vörösödök mindig el, holott korábban szinte soha. De mióta Jake belerántott a játékába, azóta tiniként elvörösödöm, mintha először látna egy férfi. Bob kellemes társaság volt — már amennyire ilyen rövid idő alatt meg lehet állapítani. A teniszről társalogtunk, s közben barátságosan mosolyogva nézegette testem — nem kéjelegve, mint egy kiéhezett szatír. Jobb is volt így. Hátranéztem, hogy Jake merre jár a kávékkal, de még sorban állt.
"És milyen sűrűn jártok teniszezni?" — kérdezte Bob.
"Hetente háromszor" — feleltem. "Kedd, csütörtök és péntek."
"Szívesen megnéznélek játék közben."
"Részemről oké" — mondtam még mindig vörösen. "De ott ruhában vagyok" — folytattam kacagva.
"Igen, nem baj. Utána majd megint megmutathatod magad, ha akarod" — vigyorgott Bob.
Felnevettünk. Megmutathatom, ha akarom. Tetszett az öreg. Két kézzel lenyúltam puncimhoz és széthúztam ajkaimat.
"Gyönyörű" — szólt elcsukló hangon.
Bal kezemmel megfogtam kezét és magamhoz húztam. Megértette a célzást és két ujjal belém hatolt. Lassan ujjazott. Borzasztó nedves voltam. Szerencsére a büfének ezen részén nem sok mozgás volt, mert az emberek inkább a közelebb eső asztalokat díjazták. Lehúnytam szemeim és átadtam magam az élvezetnek.
Nem is tudom mennyi idő, tán pár perc múlva hirtelen lecsaptak elém valamit az asztalon. Riadtan néztem fel. Csak Jake volt, a kávék megérkeztek. Áthajolt az asztalon és megcsókolt, közben Bob folyamatosan nyomta belém ujjait. Mozgása azóta felgyorsult, s éreztem, ebből lesz valami. Rásegítettem csiklómmal és úgy visszafogtam magam, hogy orgazmusom alig hallatszott. Bob kihúzta elázott ujjait és mindhárman rátértünk a kávézásra. Csak topomat húztam vissza, lyukamat továbbra is nézegethették mindketten. Komótosan megittuk a kávét, majd elbúcsúztunk Bobtól.
"Nem mondom, hogy unalmas veled" — közölte Jake, ahogy beszállt autójába.
"Barátnő?" — kérdeztem válaszul.
Felkacagott.
"Hát feleséget mégsem mondhattam."
Na ezen már én is nevettem. Beugrottam kocsimba és hazahajtottam.
