Bobby hívott váratlanul, hogy mesélt rólam egy régi jóbarátjának, aki jelenleg a Peace Corpsnál dolgozik Senegalban, és igen érdeklődő volt. Mivel franciául is tudok, a nyelvismeretem is hasznos lenne, mert az ő francia tudása nem mindig elegendő. Megállapodtunk, hogy várom barátja hívását a részletekkel kapcsolatosan.
Chris még aznap hívott is. Közölte, egy hétre szeretne meghívni az afrikai országba, mert oly sok szépet hallott rólam Bobbytól. Megnyugtatott, hogy szabadságon van, tehát nem kell tolmácsolnom folyamatosan, csupán hébe-hóba, ha úgy alakul. Alapvetően a szabadidejét szeretné velem eltölteni. Nem sokat tudtam az országról akkoriban, de izgalmasnak tűnt és rábólintottam.
Dakarba megérkezve várt rám Chris, aki egész kellemes küllemű középkorú férfi benyomását keltette bennem. A nyüzsgő város mindig tele élettel, a hatalmas színkavalkád, a gazdagság és szegénység együttes megjelenése furcsa érzéseket keltett bennem. Nem sok időt töltöttünk Dakarban, mert utaztunk is tovább Kaolackba.
Egy fekete sofőr vezetett, én és Chris hátul ültünk és beszélgettünk. A hőség nagy volt, de én szeretem a meleget, ezért nem is zavart. Angolul társalogtunk, hogy a kényes témákat véletlenül se értse a sofőr. Érdeklődött, hogy mit vállalok, "mi fér bele"?
"Ha részletesen mesélt Bobby mexikói utunkról, akkor képben lehetsz."
Felcsillantak szemei.
"Szeretem az izgalmakat." - mondtam sokat sejtetve.
Kértem, hogy kicsit világosítson fel, mennyire veszélyes errefelé a szex. A válasz egyáltalán nem lepett meg. Kimondottan veszélyes. Ezért is hívott engem Amerikából, mert a helyiekkel szexelni nem felhőtlen vállalkozás. És amúgyis vágyott már egy fehér nőre. A nyilvános helyeken történő szex vagy meztelenkedés is szigorúan tilos, komoly pénzbírság vagy akár börtön várható ilyen esetben. Ezeket fontosnak tartotta még időben közölni, mert Bobby elmondása szerint én "ebben utazom". Ez számomra rossz hír volt, de az igazat megvallva nem is számítottam másra.
A rossz minőségű főúton sokáig tartott az út. A kocsiban afrikai zene szólt kazettáról. Beszélgetésünk tárgya rövid ideig Peace Corpsos munkája volt, de hamar visszatértünk az erotikára. Megnyugtattam, hogy nem megélhetésből, hanem puszta élvezetből tettem amit tettem Bobbyval és őt is csupán az izgalmak végett vállaltam be. Megállapodásunk egyébként úgy szólt, hogy semmit nem vagyok köteles bevállalni, rajtam áll, hogy mi történik. Ennélfogva fix összegben sem állapodtunk meg (leszámítva persze az utazási költséget, szállást és ellátást): rábízom, hogy az út végén hogyan honorálja szolgáltatásaimat. Ezzel magamat is védtem és őt sem hoztam kellemetlen helyzetbe. Még egy fontos dologban megállapodtunk — mint Bobby esetében is — hogy nem csak vele, de ha úgy hozza a sors, másokkal is szívesen szexelek. Megígérte, hogy nem lesz féltékeny.
Kicsit elbóbiskoltam. Fejemet vállára hajtva szundikáltam, s közben éreztem, ahogy keze finoman simogatja karomat.
Arra kaptam fel fejem, hogy Thiadiaye közelében pihentőt tartunk. A sofőr kiszállt megmozgatni lábait. Mi is kiszálltunk, hogy elgémberedt tagjainkba életet leheljünk. A környék lenyűgöző volt. Ilyen igazi afrikai látvány csak tévéből köszöntött rám azelőtt. Rövid sétára indultam Chrisszel.
Szokásomhoz híven vékony anyagú, lenge nyári öltözet volt rajtam és szandál. Láttam, Chris már kanos, de nem mert kezdeményezni. Kigomboltam hát a ruha gombjait egészen köldökömig, így mindkét mellem szabadon élvezhette a hűs szellőt. Chris elismerőn füttyentett, majd megdícsérte formás kebleim. Úgy negyedóra séta után visszaindultunk az autóhoz. Megkérdeztem Christ, nem lesz-e gond a sofőrrel, ha kitett mellekkel ülök vissza? Megnyugtatott, hogy nagyon rendes srác, nincs mitől tartani.
Így hát szétnyitott ruhában ültem vissza a hátsó ülésre, melleimet boldogan mutogatva a két férfinak. Puncim már nedvedzett, de egyelőre a ruha takarásában volt, s nem is terveztem még, hogy azt is megmutassam. Ráér az még, egyelőre a cickóimmal ismerkedjenek. A sofőr srác — megpillantva a nem mindennapi látványt — kedvesen és derűsen vitt minket tovább az úton. Nyelve is megeredt és beszélgetni kezdtem vele franciául. A visszapillantó tükörből folyamatosan szemlélte melleimet. Újabb pisiszünet után a sofőr srác mellé ültem vissza, mert így "könnyebb a beszélgetés". A valódi ok persze az volt, hogy ne a tükrön keresztül kelljen bámulnia. A kellemes csevegés alatt nem tudtam tűrtőztetni magam és mégis kissé felhúztam blúzom, hogy puncimból is látszódjon valami két csöcsömön kívül.
Hamarosan megérkeztünk Thiadiayeba. A városon csak áthaladtunk, de mikor megérkeztünk a poros kis Tataguinebe, megint tettünk egy sétát. Ruhámat ugyan nem gomboltam vissza rendesen, de sétálva csak félig látszottak ki kebleim. Ha azonban kicsit megdőltem, előre vagy oldalt... nos, akkor mellem teljes szépségében kibukkant. (Ó hogy imádom ezt a játékot!) A település szélén álló szegényes, földszintes viskók körül nyüzsögtek a fekete kisgyerekek. Ügyeltem arra, hogy a gyerekek ne sokat lássanak, a férfiaknak viszont szíves örömest bedőltem egy-két pillanatra. Chris és a sofőr srác kíséretében viszonylag biztonságban éreztem magam. Próbáltam beszélgetésbe elegyedni velük, de a franciával nem sokra mentem. A helyi wolof nyelven meg egy mukkot sem tudtam, ezért a sofőr srác segített fordítani. Hamar feladtam és maradtam inkább a szótlan villantásoknál. A reakciók kivétel nélkül mindig: meglepődés, majd széles mosoly. Ez bátorítón hatott. Nagy gondot okozott azonban, hogy a gyerekek mindenhová követtek minket, és így nem volt könnyű feladat a mellek megvillantása, hosszabb időre meg semmiképp sem lehetett őket fedetlenül hagyni. Az asszonyoknak sem szándékoztam mutogatni magamat, bár ők kevésbé zavartak.
Eltöltöttünk egy kis időt még a "városnézéssel", majd a kellemes villantások után visszaültünk a kocsiba és hajtottunk tovább. A hátsó ülésen megint előkaptam melleimet és a kellően felajzott Chris mohón fogdosta és csókolgatta őket. A teljesen kopár vidék nem sok látványosságot nyújtott, de illett a félnomád senegali hangulathoz.
Chris még akkor is buzgón harapdálta mellbimbóimat, mikor megérkeztünk Fatickba. Esteledett már és itt terveztük kipihenni a fáradtságos utat. A sofőr srácnak volt itt jóbarátja, akinél majd megszállunk. A borzasztó szegénység nyomasztóan hatott rám, de igazából nem lepett meg, hisz tudatában voltam annak, milyen állapotok uralkodnak errefelé. Nem számítottam másra tehát ezen a téren sem, mégis saját szemeimmel megtapasztalni igen nyomasztó érzés volt.
Hamarosan meg is érkeztünk a roskatag házhoz, ami egyébként még így is a környék egyik legjobb állapotban lévő háza volt. A házigazda koromfekete, vékony, fiatal srác volt a húszas éveiben. Nagyon színes, tipikus senegali lenge öltözéke volt. Imádtam ezeket a kirívó színű, tarka-barka ruhákat, amiket lépten nyomon látni lehetett az utcákon. A srác mindig mosolygós, kedves, vendégszerető alak volt. Jól beszélt franciául, és sokat is fecsegett. Kellemes hangulatban telt az este. Blúzom továbbra is ki volt gombolva annyira, hogy időnként fél mellem kibuggyant. Ez szemlátomást tetszett neki is. Christ félrehívtam és angolra áttérve próbáltam megtudakolni, meddig mehetek el velük? Szerettem volna pucérra vetkőzni. Chris tudta, hogy imádom ezt és szerinte ezt nyugodtan megtehetem, mert magunk között vagyunk, és megnyugtatott, hogy a srácok kimondottan liberális beállítottságúak és abszolút nem aggresszívak. Ennél többet viszont nagyon nem ajánl. Nem csak az AIDS veszély, hanem egyéb egészségügyi problémák miatt is, a fertőzésveszély elég magas errefelé. Ha fekete farokra vágyom, akkor vannak jobb ötletei.
A kezdetleges mosdási lehetőségeket kihasználva felfrissülten és teljesen csupaszon tértem vissza társaságukba. A két fekete srác kimondott lelkesedéssel fogadta merészségem, és miután kefélésre irányuló kérdésükre nemleges választ adtam, be kell valljam, úriember módjára, nem fogadták döntésemet rosszkedvűen egyáltalán, továbbra is felhőtlen vidámságban töltöttük az este hátralevő részét. Végig kedvesen viselkedtek. Nekem a sok izgató villantás után felemelő érzés volt pucéron mutogatni magamat. Youssou N´Dourra (akire egyébként igen büszkék az ország lakói) és más senegáli zenékre táncoltunk, Chris még söröket is előkapart az autó mélyéről. Tánc közben hagytam magamat simogatni, s ezt mindhárom férfi ki is használta. Hátamat, fenekemet, sőt melleimet is markolászták, de puncimhoz nem hagytam nyúlni őket. A tánc után a földön heverészve teljesen széttártam combjaimat nekik (a legkihívóbb, legerotikusabb, s egyben legkedvesebb pózom), és a nedves lyukamat bámuló sóvárgó tekintetek újfent a mennybe repítettek — mint oly sokszor már életemben. Nagyon akartam baszni, de kénytelen voltam tűrtőztetni magamat.
Éjjel meztelenül aludtam Chris mellett. A reggel korán jött el, hamar elárasztotta a napfény a környéket. Chris által előre csomagolt kajánkat fogyasztottuk el reggel. Óva intett a helyi ételek fogyasztásától is. Azt mondta, biztonsággal csak a szállodákban és nagyvárosokban lehet helyi ételt fogyasztani, vidéken az utcai árusoktól semmit. Amúgy továbbra is pucér voltam, s csak a reggeli után öltöztem fel, mert a piacra készültünk.
"Na ezt felejtsd el!" — szólt Chris, mikor meglátta rajtam vékony, átlátszó nyári göncömet. "Semmi átlátszó ruhát nem húzhatsz itt."
Szomorkodva vetettem le, majd egy szolidabb ruhát öltöttem fel, s abban indultunk a piacra. Hatalmas nyüzsgés, színkavalkád és árubőség a düledező bódék alatt. És mosolygós emberek mindenfelé. Igencsak pozitívan hat az ilyen az emberre. Bárcsak Európában is érezhető lenne az a pozitivizmus, ami itt, a szegénységben élő hétköznapi emberekből árad a nyomor ellenére!
