Váratlanul ért Danny hívása. Egy régi cimborája üzleti úton van Franciaországban és sürgősen szüksége van megbízható tolmácsra. Mivel már régóta jól ismeri és tudja, hogy nagy csajozós, Danny felvetette, hogy megkérdez engem, ráérek-e? Így két legyet ütne egy csapásra. Megadta a fazon számát, én meg már hívtam is a részletek miatt.
George háztartási elektronikai cuccok forgalmazásával foglalkozott. Már volt egy tárgyalása Párizsban és bár angolul folyt a beszélgetés, úgy érezte, átverhették, ugyanis furcsállotta a sok francia pusmogást, amiből egy szót sem értett. Biztosítékként szüksége volt tehát egy emberre, aki érti a francia nyelvet és elmeséli neki mit pusmognak a fránya gallok. Szóval nem is igazi tolmácsolás lenne, mert én is amerikaiként vennék részt, mint az ő titkárnője, s előttük akár titok is maradhat a francia nyelvismeretem. Eddig rendben is volt számomra. Ekkor tértünk át a másik témára. Kíváncsi voltam Danny mennyit mesélt neki rólam, de mint kiderült, szinte semmit, azt leszámítva, hogy felettébb jó numera voltam. Édes. Bemondtam neki a telefonba az áramat: Útiköltség, teljes ellátás és még egy igencsak magas konzumdíj. Két másodperc hallgatás után rávágta: "Rendben van."
Lyonba kellett utazzak, ott fogok találkozni vele és a partnercég is oda valósi. Gyorsan telefonáltam kedves Juliette barátnőmnek, hogy elmondjam a jó hírt, hogy hamarosan érkezem. S ekkor, a beszélgetés alatt kipattant fejemből egy gondolat: mi lenne, ha magammal vinném Hanket? Fel is hívtam gyorsan. Örült az utazásnak, így azon nyomban le is foglaltam a repülőt két főre Párizsba. Hank költségeit persze én fizettem, nem George, ő nem is tudhatott róla. Ezen felül pedig igen szép honoráriumot ajánlottam neki: saját tolmács és konzumdíjam felét. Ingyen is eljött volna, de nem akartam kihasználni. Telefonáltam a nagyszülőknek is, hogy szeretnék találkozni nagyobbik fiammal.
Két nap múlva már a repülőn ültem Hankkel. Későn érkeztünk Párizsba és fáradtak is voltunk, ezért rögtön a szállodába igyekeztünk. A szobába érve ledobtam ruhámat és vettem egy gyors zuhanyt. Hank is letusolt, majd szó nélkül hanyat döntött és lassan, érzékien megdugott. Megintcsak elcsodálkoztam, milyen irtózatosan gyönyörű teste van. Szépen kidolgozott, szálkásan izmos felsőtest, igazi kockahas és normál méretű, de kimondottan szép fasz. Mint általában a kifejezetten szép emberek, legyen nő vagy férfi, ő is testéből élt, hisz modell volt. Ezt a szépséget akartam megmutatni Juliette-nek.
Másnapra volt megszervezve találkám fiammal. Hanket addig elküldtem városnézésre. Mint ismeretes, Luc szülei nevelték, velem való viszonyuk pedig mindig is problémás volt. Sosem szerettek. Fiam teljesen elhidegült tőlem, nagyon nehezen ment a beszélgetés. Tudom, hogy rossz anya voltam, és most már azt is tudtam, hogy a korábbi tévedeseket és bűnöket később sem lehet helyre hozni. A nagyszülők ellenben tisztességesen nevelték, s legalább ez megnyugtatott. Mindössze egy órácskát voltam náluk, és ez elég is volt mindannyiunknak. Szomorúan vettem tőlük búcsút.
Ahogy az ismerős várost jártam, előtört belőlem a nosztalgia. Beültem kedvenc kávézómba, majd régi lakásunk előtt sétáltam el, mely amúgyis a közelben volt. Kiváncsiságból végignéztem a lakók listáján és megakadt szemem Félipe nevén. A vén öreg még élne? Becsöngettem. És megdöbbentem. Nagyon öregnek tűnt. Akkoriban is már 70 felett járt, most viszont borzasztóan nézett ki szegény. Üdvözöltem és bemutatkoztam, de nem ismert meg. Kérdezte mit akarok, de nem tudtam mit felelni. Már csukni készült az ajtót, mikor támadt egy ötletem. A kezemben fogtam egy áruház reklámanyagát. Gondolkodás nélkül rávágtam, hogy egy alapítványtól jövök, idős embereknek segítünk a bevásárlásban. Beengedett.
Nehezen lépkedett, már inkább csak csoszogott szegény. Leültünk a konyhában — ott, ahol annak idején olyan izgalmas élményekben volt részem. Elmondtam, hogy választhat a reklámanyagból, de más terméket is, én elintézem a bevásárlást és csak mikor meghozom az árut, akkor kell fizetni, és csak a termékek árát, semmi extra. Felírtam egy cetlire, amiket elsorolt és leugrottam a közeli boltba.
Mikor visszaértem, megint csodálkozva nézett rám. Csak mikor megmutattam a reklámanyagot, akkor emlékezett a történtekre és hogy ki vagyok. Elpakoltam a zöldséget, gyümölcsöt, majd próbáltam segíteni visszaemlékeznie a közös kalandokra. Nem sok sikerrel. Megkérdeztem csináljak-e egy jó feketét? Azt szívesen inna — felelte.
Tombolt a nyár és igen meleg volt Párizsban. Rajtam csak egy lenge nyári gönc volt, gombjait gyorsan ki is gomboltam, egészen köldökömig. Mikor szemben ülve kortyolgattuk a kávét, szeme megakadt ruhám alól kibukkanó bal mellemen. Egész bal mellem remekül látszott. Nagyon rövid volt a memóriája, ha folyamatosan kommunikáltam vele, akkor lehetett beszélgetni, de 15-20 perccel korábbra már nagyon nehezen emlékezett. Így mikor mosolyogva nézegette mellemet, miközben kedvenc színházi előadását ecsetelte, már újfent nem emlékezett ki vagyok, honnan ismerjük egymást. Úgy tűnt viszont, ha már nem tudtam rávezetni, hogy rám emlékezzen, sikerült legalább férfi voltát előhoznom. Érdeklődve, csillogó szemekkel figyelte, ahogy hol bal, hol jobb mellem bukkan elő ruhám takarásából.
Felvetettem, hogy segítek rendet rakni a szobájában. Átsétáltunk hát a nappaliba, amire bizony ráfért egy kis rendrakás és szellőztetés. Előtte viszont pár mozdulattal ledobtam magamról ruhámat és ott sétáltam előtte teljesen meztelenül. Kinyitottam az ablakokat, majd a könyveket, ruhákat pakoltam. Tátott szájjal nézett, szótlanul, de csillogó szemekkel.
"Ki maga?" — jött immár sokadszor a kérdés.
"A házvezetőnője vagyok, Félipe. Nem emlékszik? Segítek rendet rakni éppen."
Csak állt tovább szótlanul, én meg pakoltam tovább. Pár perc múlva hirtelen azt éreztem, hogy megmarkolják csupasz fenekemet. Hátranéztem.
"Gyönyörű" — dünnyögte maga elé, miközben simogatta.
Pakoltam tovább, keze pedig tovább vándorolt, végig hátamon, majd megint le fenekemig. Megfordultam és mélyen szemébe néztem. Kiváncsiság és öröm sugárzott belőle, de továbbra sem tudta ki vagyok.
"Nézzünk egy kis tévét, jó, Félipe?"
Bekapcsoltam a tévét, leült a kanapéra, én meg hanyatt mellé feküdtem, fejemet ölébe helyezve. Nem kellett sokáig várnom, keze megindult. Melleimet alaposan megfogdosta, aztán hasam, végül puncim következett. Valami hülye kvízműsor ment, de egyikünk sem nézte. Ő testemet bámulta, én meg őt figyeltem. Ujjai finoman simogatták ajkaimat. Megfogtam kezét és bevezettem nedves lyukamba. Bár emlékezete igen, ösztönei nem hagyták cserben. Kis segítséggel ritmusosan ujjazott és hangosan cuppogott igencsak nedves pinám. Sikerült elmennem is. Tudtam, hogy nyalni nem szeret, ezt sajnáltam is, melleimet ellenben örömmel habzsolta. Előhalásztam hímtagját, bár már annakidején is képtelen volt a merevedésre. Bekaptam és szoptam kókadt vesszejét és szőrös heréit, vagy félórán keresztül. Nem számítottam eredményre, nem is lett, de legalább számban érezhettem. Annyi örömöt szerzett nekem ez a kedves öregember annakidején, én meg próbáltam legalább ezzel a csekélységgel és meztelenkedésem kedvességével viszonozni.
Már esteledett, mikor jött Hank hívása, hogy hol vagyok? Elbúcsúztam az öregtől, a vásárlásra már persze nem emlékezett, de amúgyis ajándéknak szántam, a pénzt nem fogadtam volna el.
A szállóban találkoztunk és taxit rendeltünk egyik kedvenc éttermembe, a Le Grand Véfourbe. Itt dolgozott korábban egy ismerősöm, akivel egy swinger partin "ismerkedtem meg". Úgy 3-4 alkalommal kefélt meg, és komolyabb kapcsolatot is akart tőlem. Nekem ugyan nem volt meg a száma, de Juliette-nek igen. Még otthon Californiából kértem, próbáljon meg foglalni számomra egy asztalt. A hely és a miliő éppoly csodálatos itt, mint az ételek. Viszont nagyon drága, ennélfogva kizárólag tehetős vendégei vannak. Ezen az estén is első osztályú volt a kiszolgálás és az étel annyira mennyei, hogy azóta is csak ámulok. Egy vagyont hagytam ott, de nem sajnáltam.
