Válsághelyzetekben a régi, de igaz kötelékek megerősödnek. Luc természetesen hozzám költözött és nagyon kellemesen és békésen éreztük magunkat együtt. A gyerek is segített azon, hogy újra mint egy család legyünk együtt. Luc elfogadta, hogy két életet élek. Tudta, hogy lelkemnek a gyerek, ő és a család a fontos, hisz Luc volt mindig is az elsőszámú lelki társam. Tudta azonban azt is, hogy nem tudok és nem is akarok lemondani testem kívánalmairól. Ebben társam pedig Jake volt. A legegyszerűbb volt kettéválasztani ezeket. Egyrészt Luc és a család, másrészt Jake és a szex. Eleinte döcögősen, de aztán gördülékenyen ment minden. Korábbi problémáink Luc és köztem mind kicsapongó életem következménye volt. Most viszont, hogy előre rögzítettük a szabályokat és elfogadtuk azokat, kapcsolatunk idilli volt. Lelkileg is sokkal jobb volt így, mint hajdanán, mikor mindezt titkolnom kellett előtte. Most nyílt lapokkal játszottunk, Lucot nem érdekelte másik életem, én meg tudatosan és határozottan szétválasztottam őket. Szerelem és érzelmek: Luc; érzelemmentes szexuális fantáziák: Jake.
Egyik nap Sue barátnőmmel shoppingoltunk Los Angeles belvárosában, majd a fárasztó ruhapróbák és sok rohangálás után beültünk egy salátára. Reggel korán keltünk és én ehhez nem vagyok hozzászokva. A könnyű ebéd után felültünk a metróra, hogy elvigyen minket Sue leparkolt kocsijához és végre hazamehessünk. A Red Line vonalon utaztunk Wilshire irányában. Sue és én fejenként három nagy ruhásszatyrot cipeltünk, úgy meg voltunk pakolva a vásárlás következtében. Halkan beszélgettünk, mígnem arra lettem figyelmes, hogy Sue arca vörösödik.
"Mi a baj, Sue?" - kérdeztem. "Jól érzed magad?"
Pár pillanatig csak mereven bámult szemeimbe, komolyan meg is rémültem. Majd felém hajolt és fülembe súgta:
"Ne nézz oda feltűnően... Kint van a fasza!"
Óvatosan visszafordítottam fejem, s még akkor sem vettem észre rögtön. Szemben velünk a metrón üldögélt egy huszonéves, alacsonyabb termetű (kb. velünk egy magasságú lehetett) fekete srác. Fekete nadrág és fekete kabát volt rajta, valamint sötétzöld, csillogó selyeming, vékony nyári kabátja kinyitva. Habár a megvilágítással semmi probléma nem volt, lehúzott sliccéből kilógó koromfekete farkát alig lehetett észrevenni, úgy beleolvadt nadágja és kabátja környezetébe. Önkénytelenül is felszisszentem meglepetésemben, amire a srác is felkapta fejét, aki eddig félrefordulva más irányba bámult. Találkozott tekintetünk pár másodpercre, majd szemeimet megint farkára irányítottam.
"Téged is így meglepett?" - súgta oda Sue. "Tiszta vörös a fejed."
Összemosolyodtunk.
Mire újra odapillantottunk, meglepődve vettük észre, hogy világos rózsaszín makkja feltűnően csillog a fekete környezetben. Fallosza is folyamatosan nőtt. Hogy mikor húzta hátra fitymáját, nem tudjuk, de olyan ügyes volt, észre sem vettük. Így, csillogó makkal már sokkal egyértelműbb volt a látvány. Agyam folyamatosan azon agyalt, hogy nem tűnt fel nekem semmi. Pont nekem. Míg Sue nem szólt, jóformán észre sem vettem a srácot, de szinte senkit meg sem néztem körülöttünk. Hogy milyen bambák az emberek! Pedig már vagy negyedórája utaztunk a sráccal. Hogy mikor vette elő farkát? Fogalmam sincs. Lehet, hogy már mikor felszálltunk, ő ott ült velünk szemben, nadrágból kilógó fütykösével? Az is lehet. És 15 percbe telt nekünk, mire észrevettük? Elképesztő, milyen bambák vagyunk!
"Na húzzunk innen!" - szólt Sue. Hangja már nem volt olyan csendes, a srác is meghallotta.
"Várj!" - súgtam fülébe. "Várjunk még egy kicsit."
Farka egyre keményebb lett, kezdett komolyan ágasodni. Megint találkozott pillantásunk. Engem nézett, közben én hol farkára, hol rá fordítottam tekintetem. Izgatott a látvány. Én magam ilyen élményben még nem részesültem, mikor ilyen közvetlenül tárják elém bájukat ismeretlen férfiak nyilvános helyen. Magyarán szólva: amit én magam művelek, azt a másik oldalról még nem volt alkalmam megtapasztalni. És pont ez volt az, ami oly izgatóvá tette a történést számomra. Valószínűleg én is hasonló érzéseket kelthetek? Volt egy különbség azonban, nem is csekély: a férfiakat ilyenkor leszatírozzák. Minket, nőket, nem. Pedig ez a srác is minden bizonnyal ugyanazt a felemelő érzést tudhatja magáénak farka mutogatásával, mint én csupasz puncim mutogatásával. Ebben a tekintetben mindenképp rokon lelkek vagyunk. Ezért is gondoltam úgy, maradjunk még egy kicsit, mert engem is bánt, ha lelépnek, épp csak mikor észrevették puncimat.
Új utasok jöttek, a farok eltűnt a kabát fedése alá ideiglenesen. Két megállónyit kellett utaznunk, mikor újra előkerülhetett a kabát alól a most már teljes hosszában megcsodálható, kemény, eres, koromfekete fasz. Hasára fektette, s így zöld inge szolgált hátterül. Bátorítóan nézhettem, mert egyik kezével lassan simogatni kezdte lüktető dákóját, egész hosszában, többször is fel s le. Sue megbökkött. Arcán látszott, a farok neki is tetszett, de valahogy az egésszel nem volt megbékélve. Amúgyis le kellett volna már szállnunk. Felkaptuk cuccainkat, majd búcsúzásul a srác felé fordulva egy "Thank you" hagyta el mosolygó számat. Szemei felcsillantak és mosolyogva bólintott.
Beszálltunk Sue kocsijába és indulás haza. A hazafelé vezető úton azon töprengtem, vajon hány ilyen alkalmat szalasztottam el? Hányszor lehetett úgy, hogy bambaságom miatt nem vettem észre, amit pedig az én szemeimnek szántak? Sue-nak ez volt az ötödik ilyen élménye. Korábban már találkozott mutogatós bácsikkal, fiúkkal parkokban, de a metrón is.
"Hová menjek, ha ilyet akarok látni?"
Sue felnevetett.
"Hát ezt neked sokkal jobban kellene tudnod!... Próbálkozz olyan helyeken, ahol te is mutogatnád magad. De ezúttal nyisd ki a szemed!"
Azt hiszem a lényeg az utolsó mondaton lehetett. Felizgatott az élmény. Még többet meg akartam tapasztalni a másik oldalról is.
------------------0----------------------
A következő három napom nagyon fárasztó volt. Hajnaltól késő estig jártam Los Angelest, hátha tényleg csak a szememet kellene kinyitnom. Mivel elgondolásom szerint inkább a szegényebb rétegből kerülhetnek ki a mutogatós srácok, ezért igyekeztem a külterületeket bóklászni, illetve a belvárosban ezeket az embereket figyelni jobban. A tekinteteket is fürkésztem, hiszen ilyenkor talán idegesebben viselkednek, sűrűbben forgolódnak, nézelődnek az emberek. Bejártam a parkokat, reggel és este is, a metróvonalakat naponta többször is. Az egyetlen eredmény, hogy egy zsebest a Purple Line metróvonalon kiszúrtam, még mielőtt elcsente a tárcát a férfitől.
A harmadik nap végére nagyon elfáradtam. Beültem egy bárba és egymás után rendeltem a Martiniket. Szemeim már félig lecsukódtak, hazavezetni meg ittasan persze nem lehet, ezért felhívtam a mobilon Jake-et, jöjjön értem.
Sokszor mondták már, hogy ha valamit görcsösen akarunk, akkor az sehogy sem akar sikerülni. Inkább hagyjuk a dolgokat saját medrükben megtörténni, csak legyünk mindig résen. Ez most beigazolódni látszott.
A félhomályos bár talán félig lehetett tele, halk zene szólt és viszonylag csöndes beszélgetés moraja hallatszott. Velem szemben, tőlem kissé jobbra egy asztalnál ült magányosan egy teljesen átlagos egyetemista forma fehér srác, olvasott. Nem volt nagy távolságra, ezért még a könyv címét is el tudtam olvasni, a 20. századi amerikai irodalomról szólt. Csak olvasott és sörözgetett. Vagy mégsem? Feltűnt, hogy olvasás közben sűrűn felnéz. Vajon miért? Hogy lehet így nyugodtan olvasni? Körülnéztem, s láttam, hogy mellettem pár asztallal arrébb egy kisebb társaság üldögélt, de ők mind háttal neki. Vele szemben csak én voltam meg egy huszonéves szőke leányzó, a többi vendég pedig mind mögötte üldögélt asztalaiknál. Figyelni kezdtem a srácot. És nem hiába. Láttam, ahogy jobb kezét az asztal alatt tartja, s csak lapozáshoz húzza fel, aztán újra le. Biztos voltam benne, hogy veri a farkát. Az egyetlen, aki ezt láthatta, a szőke lány volt, én nem láttam ebből a szögből az asztal alá. Azt is észrevettem, hogy időnként lopva odapillant a lányhoz, aki nekem háttal ült, ezért az ő reakcióit nem láthattam. De aztán a lány egyszercsak felállt az asztaltól és lelépett. Nagy csalódást láttam a srác képén. Nem azt, amit a metrós fekete srác arcán. Tehát nem volt pozitív a fogadtatás. Most vajon mi lesz? Vártam.
A srác igencsak kanos lehetett, mert pár perc se telt el, s már én voltam soron. Tapasztalt lehetett ezen a téren, mert csupán néhány apró mozdulattal tolta arrébb székét, s mégis azonnal csodálatos rálátást biztosított kigombolt nadrágjára és abból hegyesen kiálló, merev faszára. Igyekeztem úgy tenni, mintha nem venném rögtön észre. Azt akartam, hogy apró jeleit lássa először a csodálkozásnak, majd a kiváncsiságnak. Úgy hiszem, ezt sikerült is kellőképpen adagolnom. Néhány perc múlva próbáltam elsápadni, majd elvörösödni, majd lopva fel-le tekinteni. Igazából csak állt ki nadrágjából a merev fasz és csupán talán percenként nyúlt most le hozzá, hogy húzogasson kettőt-hármat rajta. Mereven bámultam farkát. Aztán először találkozott pillantásunk. Azt hiszem most is elvörösödtem. Tekintetemet levittem farkára, mire lenyúlt és ütemesen verni kezdte. Innentől folyamatosan néztem hol szemébe, hol ölébe, míg ő reakciómat figyelte, egyre torzuló arccal. Érdekes módon teljesen halkan csinálta, felsőteste pedig szinte mozdulatlan, csak recskázó keze mozgott ütemesen az asztal alatt, vagyis más nem is vehetett észre semmit - talán csak eltorzult arca lehetett feltűnő. S ekkor egy pillanatra megállt, teste összerándult, és spermáját nagy ívben a padlóra lövellte. Nem kevés jött, s most ott fehérlett a félhomályos padlón, az asztal mellett. Megkönnyebbülten mosolygott rám, én halványan visszamosolyogtam, majd eltette farkát és folytatta az olvasást. Annak örültem, hogy három napos munkám végülis meghozta gyümölcsét. Vártam, lesz-e még valami?
Úgy tíz perc üldögélés után a srác letette a könyvet és pakolni kezdett. Órámra néztem. Jake még sokára ér ide. Mit csinálok én addig? Szinte automatikusan álltam fel és ültem le asztalához, vele szemben. Váratlanul érte a dolog.
"Látom érdekel az irodalom" - szóltam.
"Aha..." - felelte meglepedten, habozva.
"Engem is" - folytattam mosolyogva.
Sikerült a témával elindítani a beszélgetést. Nem csak kamu volt a könyv, valóban érdekelte az irodalom, mivel kellemes beszélgetésbe elegyedtünk a modern amerikai és francia irodalom elemzése kapcsán. Érdekes volt számomra, hogy pont egy ilyen srác verte ki a farkát előttem, nem pedig egy külvárosi lepattant csóró, akire elsősorban számítottam a három nap alatt. De magamból kiindulva valóban, értelmiségi is csinálhat ilyet.
"Megmutatod?" - kérdeztem, szavába vágva, megtörve a dialógust.
"Megmutatom? Mit?"
"A farkadat... Megnézhetem közelebbről is?" - pontosítottam mosolyogva.
Most ő vörösödött el. Érdeklődve vártam mi lesz. Halálos csend honolt.
"Nos?"
Nem jutott szóhoz. Érdekes, de valószínűleg ez még nem történt meg vele. Talán eddig csak távolról mutogatta, személytelenül, s az ejakuláció után minden bizonnyal mindig lelépett és folytatta külön útját szemlélő és szemléltető. Most viszont a beszélgetés folytán a személytelenség megszűnt és előtört belőle a szemérmesség. És talán túl közel is voltunk: egy karnyújtásnyira.
"Kérlek..." - nyaggattam.
Kigombolta sliccét és előhúzta löttyedt kígyóját. Alsónadrág nem volt rajta, őt is akadályozta volna csak. Hátrahúzta fitymáját, én meg válaszul szélesen elvigyorodtam.
"Kösz, így jobb. Had nézegessem közben."
Folytattuk diskurzusunkat az irodalom területén, miközben ő, immár felbátorodva, komótosan húzogatta fitymáját. Pár perc sem telt bele, ismét kőkeményre duzzadt. Végre előhúzta szőrös heréit is.
"Szép faszod van, ugye tudod?" - mondtam mosolyogva.
"Kösz" - válaszolta szerényen, ismét elvörösödve.
Tovább csevegtünk, bár láthatóan egyre inkább nehezére esett most az intellektuális társalgás.
"Kiverhetem neked?" - szólt a meglepő kérdésem.
A választ meg sem várva, kinyújtottam karom, megragadtam merev faszát és folytattam a kézimunkát helyette. Meglepődött, de igencsak megörült a fejleménynek. Nagy és vastag farka volt és tényleg szép. Igyekeztem elhúzni az időt, de mégis hamar, másodszorra is elélvezett előttem. Most egyenesen felfelé lövellt, magja kezemen és kis részben a padlón landolt. Fogtam egy szalvétát és megtöröltem kezem. Hálásan bámult szemembe.
"Köszönöm" - nyögte halkan.
"Én köszönöm" - választoltam mosolyogva. Próbáltam bátorítani. "Milyen gyakran szoktad ezt csinálni?"
"Mit?"
"A nyilvános masztit."
"Gyakran" - felelte sokatmondón.
"Remélem még összefutunk" - mondtam továbbra is mosolyogva. S azzal le is léptem, mert úgy véltem ez egy tökéletes zárszó volt, kerestem egy másik bárt a közelben.
------------------0----------------------
Ismét az asztal felett egy Martinivel azon töprengtem, mért nem kértem el a telefonszámát? Vagy miért nem adtam oda az enyémet? Hiszen tényleg szívesen néztem volna meg a srácot különféle szituációkban, faszverés közben. Talán túl direkt lett volna egy telefonszám? De így meg mikor bukkanok megint rá? Legalább azt megkérdezhettem volna, hogy merre szokott járni, mert hogy azt mondja gyakran. Gyorsan legurítottam a Martinit és visszasiedtem az előző bárba.
Már nem találtam ott.
Jake viszont hamarosan megérkezett. Elmeséltem neki a kalandomat és faggattam, szerinte hol tudnék összefutni ilyen pasikkal? Meglepődött, hogy ennyire érdeklődöm eziránt. Megígérte viszont, hogy kitalál valamit. Hazavitt és halál fáradtan feküdtem Luc mellé, aki békésen szunyókált.
